Friss.

 A 2. fejezet majd akkor fog jönni amikor befejezem majd a másik történetemet a: Star Performance - t. :/ Sajnos rájöttem, hogy nem tudok egyszerre két bloggal foglalkozni és előbb befejezném a már régebben elkezdett történetemet.
Köszönöm megértéseteket (:
 Netty  :D

1.fejezet

Hát itt lenne az első fejezet... (:
Légy szíves majd írjatok néhány megjegyzést, hogy tetszett - e nektek vagy esetleg nem :D Jó olvasást. Pussz: Netty

Friendship or Love – 1.fejezet

Bianca

Sztárság… Persze, igen híres az ember ezt jelenti, de ez ennél többet takar. Vannak gyönyörű meghatározó részei ennek a szakmának és vannak köztük borzasztó örökre benned maradó élmények . Ha híres vagy akkor a rajongók is megjelennek, hiszen így jutsz el a sztárság felé. Rajongás. Mennyi olyan ember van akik ezt nagyon túlzásba viszi és bármit megtesz azért, hogy kicsit az említett személy közelében lehessenek, talán meg is érintsék őt. Ez ijesztő…  Frusztráló érzés, lehet. De nem nekünk, akik ezt nem tudják milyen. Mikor nincs magánélet és rengeteg pletykát terjesztenek rólad, ami nem igaz. Én sem nagyon tudtam, hogy milyen érzés ez. Talán átgondoltam, belegondoltam, hogyha én lennék ilyen helyzetbe akkor milyen lenne. De mostanra mindent megértek, tudom milyen ezt át élni és látni.  De most térjünk vissza egy kicsit előbbre, hogy lássuk, hogyan jutottunk ilyen helyzetbe…

 A nevem Bianca Mc’Regor. Születésem óta, London – ban élek öcsémmel  együtt David  el. Húsz éves vagyok ő tizenhét, én nevelem őt, szüleinket két éve egy tragikus balesetben veszítettük el őket. Anyukámnak volt egy nagyon jó barátnője akinek később lett két gyereke, egy fia és egy lánya. Mára már ők is velünk egy korúak. Robert és Lisa Wilson. Igen. Robert Wilson, a lányok kedvence, minden szoba falán megtalálható posztereken és képeken. Híres színész és énekes is egyben. Lisa is énekel és őt is nagyon szeretik a rajongók, de ő inkább még tini sztárnak számít, hiszen még csak tizenhét éves.
Nekem egyikük sem ,, híres ’’ nem lenézésből gondolom ezt, nekem ők igaz barátok, akikre mindig számíthatok. De viszont van egy kis titok is, hogy az élet könnyebb legyen nekünk az öcsémmel. Senki sem tudja, hogy ismerem őket – az kéne még, hogy mindenhol ez folyjon. Hogy hogyan rejtőzködünk az emberek elől? Álruhával, sminkkel és kontaktlencsével védekezünk a lesifotósok elől, hogy Robert és Lisa soha se bukjanak le mikor eljönnek hozzánk. Robert általában felzselézi a haját, nem igazán látni levasalt hajjal, na ilyenkor mikor nálunk van levan vasalva, eredetileg kék a szeme, de ilyenkor barna kontaktlencsét adunk neki a ruhát meg hangulattól függően szoktuk kiválasztani. Lisa – nak szintén kék szeme van így a lencsével ugyanazt csináljuk. Haját általában felkötjük, mert nem nagyon hordja úgy és nem is szereti de ilyenkor kénytelen eltűrni ezt, mi meg átlagosak vagyunk így álruhára nincs szükségünk.
 Az iskolámról még nem beszéltem. A Londoni Műveszet Oktatási Főiskolán, tánc szakon vagyok idén első éves ösztöndíjjal, minden tánc formában megállom a helyemet, de a szívemhez leginkább a moderntánc áll. Öcsém is ugyanezt űzi és majd néhány év múlva ő is ugyanabba az iskolába szeretne járni mint én.
Körülbelül ez lenne a bevezető rész az én zűrős életemnek…

***
Péntek délután suli után mit csinálhat az ember? Haza megy és otthon kipiheni az egész hetes fáradságot amit az iskola hozz be az emberek számára. Jelenleg én nem ezt csinálom – bár bevallom most ez nagyon jól esne a több órás tánc gyakorlatok után. De nem. Öcsémmel együtt a londoni repülőtéren vagyunk és várjunk ,, sztár barátainkat ’’ akik néhány percen belül megérkeznek és leszállnak. New York – ban voltak közös koncertet adni. Fura… ebbe belegondolni, hogy tudják ezt kezelni? Ennyi ember elé kiállni és az a tömeg ami ott lehet, csoda, hogy nem nyomták még őket össze. Az más mikor én egy – egy tánc fellépésen vagy egy darabban kiállok néhány tucat ember elé, de ők…ők több ezer ember elé állnak ki, van mikor egy héten többször is. Igaz mondták nekem, hogy imádják ezt csinálni, bár a tömegért nincsenek oda ők sem, mert néha nagyon ijesztőek tudnak lenni és nagyon erőszakosak is, de az éneklés a szenvedélyük, Robert – nek meg még a színészkedés is persze.
- Hé Bianca – bökött oldalba öcsém, David –Rihanna a zsebedben kornyikál…- mutatott a zsebemre, ahol a telefonom volt. Gyorsan benyúltam érte és felvettem.
 - Halló? – szóltam bele, mire egy ismerős hangot hallottam a vonal másik végéről.
- Látunk titeket – mondta Robert, hirtelen megfordultam a tengelyem körül és körbe néztem, de nem láttam azt a  két ismerős alakot – Elég jó a ruhánk, szóval…
 - Megfogunk találni benneteket… - azzal kinyomtam a telefont. David kérdőn nézett rám – Megkell találnunk őket, azt hiszik nem fogjuk őket felismerni… És ebben tévednek… - öcsém most felhúzta a szemöldökét egy pillanatra elnézett mellettem, szemei elkerekedtek, de aztán vissza nézett rám, hátra akartam fordulni, hogy mit nézett de akkor hozzám szólt így kénytelen voltam rá figyelni.
- Könnyen ijedsz? – kérdezte kíváncsian.
 - Nem… De ezt minek kellett most megkérdezned? –  aztán rájöttem miért kérdezte. Hirtelen két kéz ragadott meg engem és rázott meg egy ,, buh ’’ kíséretével – Most komolyan… - fordultam meg – Ennyi a színészi képességed, Robert? – egy vigyorgó képpel találtam szembe magamat.
 - Az én szakmámban ezt profizmusnak nevezik.
- Tökéletes ,, buh ’’ volt – bólogattam cinikusan. Aztán nem bírtam tovább én is elmosolyodtam és megöleltem őt, rég találkoztunk, sajnos nem sokszor voltunk együtt, maximum telefonon lehetett vele beszélni, mert mindig forgatásról, forgatásra ment vagy koncertről koncertre, Lis – nél is ugyanez volt a helyzet – Jól látni – húzódtam el tőle, legalább fél éve nem láttam őt, viszont telefonon beszéltünk sokszor. Fejemet félrefordítottam és gyorsan Lisa nyakába ugrottam, szegény majdnem elesett, olyan nagy lendülettel rohantam őt le.
- Úgy hiányoztál – öleltem meg jó szorosan – Milyen volt a koncert?
- Nagyon jó volt, hiba nélkül ment most kivételesen minden – mosolygott.
 - Nagyszerű – mosolyogtam őszintén.
 - Mi lenne ha esetleg mennénk…? – kérdezte David – Rob – ot nagyon bámulják ebben a… rózsaszín homo nadrágban… - végig néztem rajta, eddig ez nem is nagyon tűnt fel nekem, próbáltam elfojtani egy mosolyt.
 - Ha most lebuknál ki is vagy valójában… Semmi se mosná le rólad, hogy a saját nemedhez vonzódsz – jegyeztem meg.
 - Az álcázásnak nincsenek határai Bianca. Ezt jól jegyezd meg – vigyorgott rám.
- Robert tanításai kilencedik rész – mondta David és ő már ment is a kijárat felé, Rob mellé ment és együtt sétáltak tovább – Hallod ember a rózsaszín a te színed. Ez női nadrág? Csak nem Listől kérted kölcsön?
- Nem… Nem női…
- Pedig tetszik – jegyezte meg öcsém, de látszott rajta, hogy eteti Robertet.
- Komolyan? – nézett magán végig látványosan.
 - Nem… Nem igazán. Borzasztóan festess, mint egy jobb homoszexuális…
 - Mert te már csak tudod, hogy nézz ki egy homoszexuális…
 - Tudod a suliban vannak ,, srácok ’’ akik balettra járnak és van köztük tiszta… de van aki már elkavarodott.
- Nem ítéljük el az embereket – próbáltam nevelni Davidet. Válla fölött egy pillanatra hátra nézett és ravaszon vigyorgott rám. Megforgattam a szememet és Lisára néztem – Elviselhetetlen tud lenni – mondtam Lisnek.
- Figyelj ennyi év után már hozzászokhatnál volna nagy változások nem történhetnek.
- Oh nem neked kell mindennap elviselned őt! Tizenhét éves vagy fiatal és üde – csipkelődtem – Abból nem sok időt töltesz velem például, persze megértem jön a karriered, de akkor is… Olyan ritkán látlak téged meg Robertet is… Nem mintha nem örülnék a sikereteknek… - magyarázkodtam -  Na szóval neked nem sokszor kell elviselned az öcsémet…
- Akkor most örülhetsz, nem mondtuk de legalább egy hónapot itt maradunk veletek, szóval tapsikolhatsz… - vigyorgott. Hirtelen nem tudtam megszólalni a szám is tátva maradt a csodálkozástól.
 - Te most csak viccelsz! –fékeztem le és vágódtam a nyakába – Istenem annyi mindent fogunk csinálni, igaz nekem suli van, de te alapból délig alszol szóval délelőtt nem tudnánk amúgy se mit csinálni. A délután meg a mienk, elmegyünk majd a törzshelyünkre, emlékszel még rá?
- A Temze folyó melletti kis pub-ra, ahova majdnem minden este elmentünk? Egyszer karaokéztam és majdnem lebuktunk, hogy ki is vagyok… De azóta eltelt néhány év… Nyugodtan vissza mehetünk oda – tervezgetett előre Lisa.
 - Akkor esti programunk már meg is van – mosolyogtam széles vigyorral.
- Na és neked, hogy megy a tánc karriered? – kérdezte kíváncsian.
- Elég jól, megvannak velem elégedve az új iskolában. Tehetségesnek tartanak engem.
 - Oh szóval, te vagy a kis kedvenc….
 - Nem, ezt nem mondanám, eléggé szigorúak az ottani tanárok, de sokszor megdicsérnek így egyre többet is várnak tőlem. De nem bánom, szeretem ezt csinálni így bármennyi gyakorlást és edzést is igényel ez.
- Ez a jó hozzáállás – mondta elismerően, nekem meg büszke vigyor húzódott az arcomra. Előttünk mentek öcsémék, semmit sem hallottak a mi beszélgetésünkből ahhoz elég messze voltak és amúgy is ők is elvoltak merülve a beszélgetésbe így még ha akartak se tudtak volna hallgatózni.
A parkolóba érve az autóhoz mentünk a fiúk előre ültek mi meg hátra.
- Lis-el kitaláltuk, hogy este elmehetnénk a Temze folyó melletti kis pub-ba ahova régen is sokat jártunk.
- Persze.
- Benne vagyok – mondták mind ketten lelkesen.
David felpörgette a motort, beletaposott a gázba és egyenesen a mi kis londoni házacskánk felé száguldottunk.

Tartalom

 Bianca Mc'Regor egyedül neveli öccsét David-et London - ban, mind ketten a tánccal foglalkoznak mondhatni ez az életük. Van egy közös ismerősük akik egyben legjobb barátaik is, az énekes és színész Robert és az énekes Lisa Wilson,a híres testvérpár. Erről a barátságról nem tud senki sem csak ők négyen és a Wilson szülők.  Rengeteg bonyodalomba kerülnek ezen barátság során, a titkolózások és a hazugságok mindig csak a bajt okozzák.
 Szerelmi szálak fűződnek, amik megint csak bonyodalmat okoznak. Vajon barátságból alakulhat ki szerelem? Vagy akadályok közéjük fognak állni?

 Remélem ez a kis tartalom tetszik nektek és beleolvastok majd az én kis történetembe (:
Pussz: Netty.

Első (:

Blog megnyitva. (:
Egy történet fog majd ide felkerülni, amit remélem, hogy majd sokan fogtok olvasni  és még tetszeni is fog nektek, de először még fejlécet készítek meg fejlesztem a blogot. Igyekszem minél előbb feltenni az első fejezetet meg egy tartalmat, hogy tudjátok azt is, hogy miről fog szólni az én kis történetem. (:

Pussz: Netty